Kiss Attila néven láttam meg a szülőszoba neoncsöveinek hideg fényét 1980. november 28-án. A Lévai nevet írói névként vettem fel, mikor a Tűztánc írásába belekezdtem 2020 februárjában. A névválasztással tisztelettel adózom dédszüleim előtt, akik szorgos életükkel megalapozták a családom anyagi biztonságát.
I’m quit. I’m done pretending
New Year’s Hopes (2018)
being Something I’ll never be
An aimles creature of the Allmighty
A nameless prodigy
Első versemet általános iskolás koromban írtam, még alsó tagozatban. Egy négy soros kis versike volt a karácsonyról. Aztán a gimnáziumban jöttek szerelmek és múzsák, és az ifjúságomat meghatározó hangulatok, melyeket rímekbe ágyaztam. A novellák írása ekkor még váratott magára.
Az első novellám a Busz volt, amelyet egyetemi éveim alatt írtam. Aztán rákaptam az ízére, és csak írtam, csak írtam. És szelektáltam. A jobbakat rendszeresen publikáltam a Fórum című egyetemi újság kultúr rovatában. Az újságnak később főszerkesztője lettem. Egy éves ténykedésem során a bölcsészettudományi és természettudományi karok közös havilapja lett 2000-es példányszámban.
Közben zenélgettem is. Volt punk zenekarom, aztán átnyergeltem a rockra. Egyébként jelenleg is basszusgitárosa, énekese vagyok a pécsi Rockolya zenekarnak. A zenélést is ugyanolyan szenvedéllyel űzöm, mint az írást. Noha kettő elkülönül – bár a dalszerzés egy jó adag része versírás – a céljuk közös: nyomot hagyni a világban. Erre törekszem minden módon, egyre magasabb szférákban. Ezért gondoltam egy nagyot, és fogtam regény írásba.
Hagyom, hogy a világ nyomot hagyjon bennem
Nyom (2020)
hagyja hát a világ is, hogy én ugyanezt tegyem
A Tűztáncot 2020 februárban kezdtem írni. Először csak az előszó lett kész, aztán az epilógus. Gondoltam, a köztük levő néhány oldalt meg csak-csak kirázom valahogy a billentyűzetből. Most 8 fejezettel vagyok készen. Lassan haladok, de elszántan. Tettem egy ígéretet édesapámnak, hogy akármilyen lesz is, ha már elkezdtem, be is fejezem.
Bízom benne, hogy így lesz.
